i _ _ /~ \ ' •

•f., . f \ f \

^ o ^ ^ <-\

A />, ^ a ryrs^^'i

1 H

^ V ^ A ^ * * N A / A A A A A A ^ A A *

^ w ^ r a a

m^nR^^'^o^^^^ ^ - „ A A A A A A , ^ . . . . . S ö j ^ Ä J Y ^ A A A A - ' " n A A ^ A A * A - A r : « ^ ^ Q W A A A A g . ;

m^mmAp^fr^J „ A A A A A A H ™ ~

^ A A A A A ^ A ^ A A O A ,

> ~ . A M A A A A A H

1 " " " \ * * . A ^ ^ a A

- A O ^ A ^ o *1

m

\

: I

MAGYAR K I R Á L Y I ORNITHOLOSIAI HÜZPOl O F F I C I U M R H G I U M H U N G A R I C U M 0 R X 1 T H 0 L 0 E I C U M .

AQUILA PERIODICAI. 0 / ORNITHOLOGY.

ZEITSCHRIFT FÜR O R N I T H O L O G I E .

H E R M Á N O T T O . O T T O H E R M Á N .

T O M . N X . B U Q A P E S T . 1913.

fc> I '

AQUILA. A M A G Y A R K I R . O R N I T H O L O G I A I K Ö Z P O N T F O L Y Ó I R A T A .

PERIODICAL OF ORNITHOLOGY. * JOURNAL POUR ORNITHOLOGIE.

ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE.

SZERKESZTI:

H E R M Á N O T T O .

X X . É V F O L Y A M .

NYOLCZ TÁBLÁVAL.

1913.

REDACTEUR:

O T T O H E R M Á N .

X X . J A H R G A N G .

MIT 8 TAFELN.

1913.

f MAY 2 3 1914

B U D A P E S T ,

A M A G Y A R K I R Á L Y I O R N I T H O L O G I A I K Ö Z P O N T K I A D V Á N Y A

1913.

T A R T A L O M — I N H A L T .

HERMÁN OTTÓ. A inadérélet tanúságairól Die Lehre aus dem V o g e l l e b e n . . . . 1 Érdekes telelés 11

DR. LAMBRECHT K. A madárvonulás Magyarországon az Der Vogelzug in Ungarn im Frühling des 1912. év tavaszán Jahres 1912 Iii

HEGYFOKY K. Az 1912. évi tavaszi madárvonulás és Der Vogelzug und die Witterung im Früh­ling des Jahres 1912 146

HARTERT E. 151 HEGYFOKY K. A tavaszi madárvonulás és az idő járása Der Frühliugszug und das Wetter . . . 158 DR. WEIGOLD H . Egy mediterrán oázis délkeleti Magyar- Eine mediterrane Oase in der Vogelwelt

ország madárvilágában 179 LINTIA D. Pótlék az „Egy mediterrán oázis délkeleti Nachtrag zu dem Berichte : „Eine medi­

Magyarország madárvilágában" czímíí terrane Oase in der Vogelwelt Südost-213

DR. WEIGOLD H. Néhány megjegyzés Hegyfoky észrevé­ Einige Bemerkungen zu Hegyfokis «Wie telére -Hogyan kell a madárvonulást der Vogelzug „exakt" zu erforschen „exakt" módon tanulmányozna . . 218

HEGYFOKY K. 229 HERMÁN 0. A szerkesztő végszava Sehlussbemerkung des Redakteurs . . 230 SCHENK J. Magyarország madárvilága és madár- Die Vogelwelt und der Vogelzug von

vonulása 231 DR. GRESCHIK J . A madarak állati mirigyének (Glandula Histologische Untersuchungen der Cnter-

mandibularis) szövettani vizsgálata. kieferdrüse (Glandula mandibularis) der Adalék a mucinképződés ismeretéhez. Vögel. Ein Beitrag zur Kenntniss der 2 táblával és 3 szövegrajzzal . . . Mucinbildung. Mit 2 Tafeln und 3 A b ­

bildungen im Text 331 CSÍKI E. Biztos adatok madaraink táplálkozá­ Positive Daten über die Nahrung unserer

sáról (Nyolczadik közlemény) . . . KIB. M. 0. K . Über die Saatkrähe 397 MATRAY GY. A vetési varjú mint egérpusztító . . . Die Saatkrähe als Mäusefängerin . . . 398 SZOMJAS G. A vetési varjú mint a kukoriczamoly Die Saatkrähe und die Maismotte Butys

(Botys uubilalis llb.i pusztítója 399 n A vetési varjú a tengeriföldön . . . Die Saatkrähe auf dem Mai.-felde . . . 401

FERNBACH K.-NÉ. A szürke varjak egérirtásáról . . . . Vom Mäusefang der Nebelkrähe . . . 403 CSÖRGEY T. Mióta és miért odnlakók a czinegék ? . Seit wann und warum sind die Meisen

404 DR. SHUFEI.DT K. \V. AZ Egyesült -Államok kihalt strucz" Extinct Ostrich Birds ofthe United States.

féléi. (Öt táblával) • With S Plates 411 DR. LAMBRECHT K . Magyarország fossilis madárfaunájának Die Vermehrung der fossilen Vogelfauna

in Ungarn (Mit 3 Abbildungen) . . . 423 SCHENK .1. Jelentés a M. Kir. Ornith. Központ 1913. Bericht über die Vogelmarkierungen der

Königl. Ung. Ornith. Centrale im Jahre 1913 434

SZEÖTS B. A fürti fecskék és más madarak jelö­ Weitere Erfahrungen während der Mar lése közben szerzett további tapasz- kierung der Rauchschwalben und an-

470 CSÖRGEY T. Madárvédelmi tanulmányok 1913-ból Stiidien über den Vogelschutz in Jahre

1913 476 SzKMKRE L. A dögkeselyíí és bajszos sármány elő­ Vorkommen des Aasgeiers und der Zipp­

fordulása Herkulesfürdő vidéken . . ammer in der Umgebung von Ilcrkules-

Kisebb közlemények. — Kleinere Mitteilungen.

HERMÁN 0. Az angol füsti fecskék Afrikában . . Die englischen Rauchschwalben in Afrika 510 KiR. M. 0. K. A madárjelölési kísérletek újabb tér- Weitere Ausbreitung der Vogelmarkie-

MÜLLER P. Tapasztalataim a czinegegyűríízésncl Erfahrungen bei den Meisenmarkierungen 512 SCHENK H. A csörgörécze vonulásáról Vom Zuge der Knäkente 513 DR. NAGY J. Gyűrűs rétisas Beringter Seeadler 514 KIR. M. 0. K. Nucifraga caryocatactes macrorhyncha Nucifraga caryocatactes macrorhyncha

Brhm 515 Ampelis garrula (L.) 1913 őszén . . . Ampelis garrula (L.) im Herbste 1913 515

HEGYMEGHY D. Nächtlicher Massenzug der Wachtel . . 516 PASCHTSCHENKO Sz. Madárvonulási adatok Jaroszlavból,

Oroszországból . . Vogelzugsdaten aus Jaroslav in Russland 516 PLATTHY Á. A madarak tavaszi érkezése 1911-ben Die Frühjahrsankunft der Vögel im Jahre

Tiszatarjánban 517 REISER 0. Néhány megjegyzés Menesdorfer G.-nak

az Aquila XVI., 1911. p. 404. és Einige Bemerkungen zu den Artikeln von XVII., 1912. p. 470-472. megjelent G. Menesdorfer in Aquila XVI. 1911, közieménveire p. 404 und XVII. 1912, p. 430, 472 . 517

DR. HEINROTH 0. Kérelem a karolinai récze, Lampronessa Bitte zur Schonung der Brautente, Lam­sponsa ili.) kímélésére pronessa sponsa (L.) 518

SCHENK J. Buteo desértorum Daud. a magyar ma Bnteo desertorum Daud. in der Vogel-519

„ Otis tetrax L. fészkelése Magyarországon Das Brüten von Otis tetrax L. in Ungarn 520 DR. NAGY J. A réli fülesbagoly az aldunai réten. . Die Sumpfohreule im unteren Donauriede 521 HClTAJ F. Syrnium uralense (Pali.) új fészkelöhelye Neuer Brutplatz von Syrnium uralense

(Pall.) 521 DR. GAÁL I. Múzeumaink legrégibb dögkeselyű pél­ Das älteste Aasgeierexemplar unserer

dánya 522 KÉZDI-KOVÁCS B. Oederaia fusca L " . . . Oedemia fusca L 522 MAÜKS V. Nvctea ulula (L.) Nyctea ulula (L.) 522 DR. NAGY J. 522 WEISS E. Tadorna casarca (L.) Tadorna casarca (L.) 522 BARANDY A. I'orphvrio caeruleus L IKJ. SZOMJAS G. Madártani jegyzetek Szabolcs megyéből Ornithologische Notizen aus dem Komi-

tate Szabolcs . . . , KOSTKA L. Az 1913. április havi hóvihar madár- Die Vogelvernichtiingen des Schneestur-

RADETZKY D. Dasselbe 525 SZOMJAS G. A réti héjáról , Uber Circus aeruginosus L. . . 525 in. THOMAS GY Parus coeruleus kártétele a szőlőben Die Blaumeise fiisst Weintrauben . . 525 KIR. lt. 0. K. A nádirigó kettős fészke . . Doppelnest des Acrocephalus arundina-

MALES V. Muscieapa parva Bechst. a mesterséges Muscicapa parva Bechst. in der künstli-' chen Nisthöhle

HOCH ivb M. Adalék a fehér gólya táplálkozásához Beitrag für Ernährung des Storches in Délafrikában 527

DB. NAOY E. Egerésző szürke gémek . . . 527 BERGER E. Kis békászó sas mint tücsökvadász . . Schreiadler auf der Feldgrillenjagd . . 527

Intézeti ügyek — Instituts-Angelegenheiten 529 Personalia 529 Gyűjtemények — Sammlungen 530 Könyvtári kimutatás — Bibliotheks-Ausweis 532 Könyvismertetések — Bücherbesprechungen 540 Necrologus 545 Helyreigazítás — Berichtigung 551 Név és tárgymutató az Aquila I - X X . kötetéhez. - Namen- und Sachregister zu Bd.

I—XX der Aquila 552 Index alphabeticus avium 582

A Q U I L A . A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI KÖZPONT FOLYÓIRATA.

PERIODICAL OF ORNITHOLOGY.

EDITED BY T H E ROYAL H U N G Á R I Á N

C E N T R A L B U R E A U F Ü R ORNITHOLOGY.

J O U R N A L POUR L 'ORNITHOLOI i lE.

P U B L I É PAR LE BUREAU C E N T R A L

ORNITHOLOGIQUE ROYAL HONGROIS.

ZEITSCHRIFT F Ü R ORNITHOLOGIE.

ORGAN DER K Ö N I G L I C H UNGARISCHEN

ORNITHOLOGISCHEN C E N T R A L E .

Nr. 1-4. sz. 1913. Dec. 20. Budapest, IL, Debrői-út 15. Jahrgang XX. Évfolyam.

A madárélet tanúságairól.

Sok esztendő múlt el azóta, hogy nyeregbe szállva, készültem az Erdélyt délről szegő havasnak, aBucsecsnek leg-magasabb nyergén átkelni, a már a romá­niai oldalon lévő Skit felé törekedve, a hol az oláh koldulóbarátok kolostora van egy tágas barlangba beleépítve és a honnan dús, tisztavizü forrás vezet pri­mitiv csatornákon a szabadba. Ott van a hajnalmadár Tichodroma - fész­kelőhelye.

A hegy gerincze előtt, tehát még a magyar oldalán megpihentem. Mintha ma történt volna, annyira emlékszem rá, hogy a mint a lóról leszállva, szemeimmel a lábam alatt elterülő hegyi panorámát végigjártam, véletlenül egy sötét ponton akadt meg a tekintetein, nagy magas­ságban, hegyek és völgyek tömkelege fölött. Éppen csak egy pont volt. Utóbb azonban úgy rémlett, mintha az a pont növekednék, tehát felém jönne. Növeke­dése állandó és egyre jelentékenyebb lett és nem is tellett nagy időbe, hogy az a pont vonuló sassá változzék, mely irányát egyenesen a Bucsecs gerinczének vette, majd el is érte azt. A madár nem szállt meg a sziklán, hanem annak falszerű részén egészen sajátságos módon repült végig, úgy, hogy szárnyai szorosan a sziklafal mentén suhogtak. Nyilvánvaló volt, hogy a szárnyas rabló ezzel a pré­dáját akarta felriasztani.

Aquila XX.

Die Lehre aus dem Vogelleben.

Es ist eine Reihe von Jahren her, dass ich zu Pferde stieg, um den Sattel des höch­sten Gebirgsstockes des Erdély von Süden her umfassenden Hockgebirges.des Bucsecs zu übersteigen und wo möglich den schon auf walachischer Seite liegenden Skit zu er­reichen, wo in einer geräumigen Höhle ein Kloster walachischer Bettelmönche einge­baut ist und eine starke, klare Quelle in primitiven Rinnen zu Tage geleitet wird. Das ist das Brutgebiet des Tichodroma.

Ehe der Kamm überstiegen wurde, also noch auf ungarischer Seite des Berges, wurde Rast gemacht. Ich erinnere mich, als wäre es heute geschehen, dass, als ich vom Pferde gestiegen, den Blick über das zu Füssen ausgebreitete Gebirgs-panorama schweifen Hess, zufälligerweise in grosser Höhe, über dem Gewirre von Bergen und Tälern einen dunklen Punkt wahrnahm. Es war eben nur ein Punkt. Nach einer Weile hatte ich aber den Ein­druck, dass sich der Punkt vergrössert, mithin gegen meinen Standpunkt bewegt. Die Vergrösserung des Punktes nahm stetig und immer bedeutender zu und es dauerte gar nicht lange, dass aus dem Punkt ein ziehender Adler wurde, der seine Richtung schnurgerade gegen den Grat des Bucsecs nahm und denselben auch erreichte. Der Vogel fasste auf dem Gefelse nicht Fuss, sondern beiiog den wandartigen Teil auf ganz eigentümliche Weise, so, dass die Flügel dicht an der Wand vorbeisehlugen. Es war offenbar, dass es sich für den geflügelten Räuber um das Aufscheuchen der Beute handelte.

Még sem ez volt, a mi figyelmemet felköltötte, hanem a kegy és völgy felett haladó korlátlan repülés, melynek sehol sincs akadálya, mely czélját már messziről kitűzhette és szemmel tarthatta. Az emlős állat jutott ekkor eszembe, a mely előtt

- akár farkas, akár menekülő szarvas legyen is — odalenn a hegyek és völgyek tömkelegében minden csak akadály, a melynek nem adatott meg a szabad kilátás, a melynek tájékozódása tehát lényegesen másnemű, mint a repülő madáré, a mely a szabad kilátáson kívül még a látó­határát is a tetszése vagy a szükség szerint bővítheti vagy szűkítheti.

És még csak nem régiben a „teremtés koronája," az ember is csak ott volt az előrehaladásban és tájékozódásban, a hol a bár száguldó, de végül még is csak a földhöz lánczolt szarvas: épp annyira mindentől akadályoztatva, épp oly korlá­tolt látóhatárral.

Azért mondom, hogy „nem régiben," mert a mióta BLÉRIOT mester a La-Manche csatornán Calais és Dover közt repülve kelt át, az ember látóhatára is bővülni kezd, tehát a tájékozódása is a madáré­hoz közeledik; ugyan egyelőre a madár biztonsága nélkül, mert útja halálos zuha­násokkal van teli, a melyek elkerülése az embernek egész eszét, végsőkig feszí­tett figyelmét követeli.

Ennek, a röghöz kötött ember és a magasban szabadon repülő madár közt lévő sarkalatos különbségnek figyelembe nem vétele volt az, a mi a madárvonu­lás helyes megítélésének útjában állott. A z ember u. i . e fontos tüneményt a saját szempontjából, a saját helyzetéből ítélte meg, meg sem kísérelve, hogy a rögtől képzeletében elszakadva, a tapasztalatok tömegéből merítse a szükségképpen adódó tanúságot.

Az egész ornithophaenologia helyzete, a madárvilág mozgalmai és a vonulás tünetei szempontjából lényegesen meg­változott abban a pillanatban, a mikor

Nicht das letztere war es, was meine Aufmerksamkeit erregte, sondernder freie Flug über Berg und Tal , der kein Hin­dernis kannte, sein Ziel schon aus weiter Ferne wählen und im Auge behalten konnte. Ich dachte dabei an das Säugetier, sei es der Wolf oder der flüchtige Hirsch, dem unten, im Gewirr von Berg und Tal alles Hindernis war, dem kein freier Aus­blick gegönnt ist, bei dem also die Orien­tierung ganz wesentlich anders geschieht, als bei dem fliegenden Vogel, der bei freiem Ausblick überdies noch seinen Horizont nach Belieben oder Notwendigkeit erwei­tern oder auch verengern kann.

Und noch bis vor Kurzem war der „Herr der Schöpfung", der Mensch: „das Tier, welches spuckt und sich sebneutzt" in Sachen des Fortkommens und der Orientierung ganz in der Lage des schliess­lich doch an den Boden geketteten flüch­tigen Hirsches: allen Hindernissen unter­worfen, mit beschränktem Horizont.

Ich sagte „bis vor Kurzem," denn seit Meister BLÉRIOT den La-Manche-Kanal zwischen Calais und Dover fliegend durchquerte, beginnt sich auch der Hori­zont des Menschen zu erweitern, mithin die Orientierung nach Art des Vogels zu gestalten; — freilich vorerst ohne die Sicherheit des Vogels, weil mit tödlichen Abstürzen besäet, deren Vermeidung allen Scharfsinn, die gespannteste Aufmerk­samkeit des Menschen in Anspruch nimmt.

Gerade die Vernachlässigung des kar­dinalen Unterschiedes zwischen dem, an die Scholle geketteten Menschen und dem, in der Höhe frei fliegenden Vogel war es, welche der richtigen Beurteilung des Zuges der Vögel im Wege stand. Der Mensch beurteilte die so bedeutungsvolle Erscheinung vom eigenen Standtpunkte. aus seiner Lage heraus, ohne auch nur den Versuch zu machen, sich ideell von der Scholle loszureissen und aus der Summe der Erfahrungen, die sich not­wendigerweise ergebende Lehre zu ziehen.

Die Lage der ganzen Ornithophäno-logie, soweit sie sich auf die Bewegungen der Vogelwelt und namentlich die Erschei­nungen des Zuges bezieht, wurde in dem Moment eine wesentlich andere, als der

3

MOKTEXSEN, a dán tanító, a gyűrűzés kísérletével előállott.

Manapság egyedül a gyürüzés kísér­lete az, a mi a madarak vonulásáról v.ili'ihan megdönthetlen biztossága fel­világosítást nyújt. Minden egyéb többé vagy kevésbbé feltevés csupán.

Az aluminiumgyürű teltétlen biztos­sággal mondja meg, hogy a mi gólya-fiúkáink életük első fél esztendején Afrika déli csúcsáig jutnak el (Magyarországból eddig 32 esetben). Hozzátehetjük, hogy ettől az iránytól mindeddig két esetben történt csak eltérés: az 5205-ös számmal jelzett gólyafiókánál. a mely Arabian át vette irányát és 1912 októberének végén Maskat mellett ejtetett el, tehát India felé tartott — é s az ugyanebben az évben Rakamazon július 8-án jelölt fióka, mely 1913 aug. 18-án Zavale mellett, Orosz­országban esett el.

Mi sem példázza jobban a vonuló madár korlátlan szabadságát, mint az a rositteni dankasirály, a mely, 1911 július 18-án, fészken ülő fióka korában jelöltetve az aluminiumgyíirüvel, ugyanez évi november 11-én Barbados szigetén, a földgömb túlsó felén került lövésre, tehát akkorra az Atlanti-oczeánt is átrepülte! (Ornith. Monatsber. X X , p. 130—131.)

A biológia szempontjából az volt a legközelebbi kérdés : mit müveinek a mi gólyáink az európai tél, tehát a pretoriai nyár folyamán, kivált Transvaalban?

Angol értesítésekből tudtuk már, hogy Délafrikában a mezőgazdaságra oly káros sáskajárás az oltani nyár — tehát a mi telünk idején ha különböző helyeken is, de állandó és oly mértékű, hogy e veszedelemmel szemben hatósági intéz­kedések is szükségessé váltak és hogy a gólya, tehát Cicoma ciconia (L.) minta sáskák pusztítója s így az ember segít­sége annyira feltűnt, hogy ott már az angol neve sem többé „the White Stork," hanem „the great Locust-Bird," tehát a nagy sáskamadár.

dänische Schullehrer MORTENSEN mit dem Ringexperiment hervortrat.

Das Ringexperiment ist heute das ein­zige, welches wirklich iinumstösslich si­chere Aufschlüsse über den Zug der Vögel erteilt. Alles andere ist mehr oder weniger blosse Vermutung.

Wir wissen durch den Aluminiumring nun mit unumstösslicher Sicherheit, dass unsere Jungstörche im ersten Halbjahr ihres Lebens bis an die Südspitze Afrikas gelangen (aus Ungarn bis jetzt in 32 Fällen). Es sei hier hinzugefügt, dass von dieser Richtung bisher nur zwei Aberrationen erfolgten: der Jungstorch Nr. 5205, der die Richtung über Ara­bien nahm und Ende Oktober 1912 bei Maskat erlegt wurde, also die Linie nach Indien einschlug und der Storch von Rakamaz, der in demselben Jahre beringt im J . 1913 am 18. August bei Zarale in Russland erlegt wurde.

Nichts illustriert die Freizügigkeit des Zugvogels besser, als die Lachmöve von Bositten, welche am 18. Juli 1911 als Nestjunges mit dem Aluminiumring ver­sehen am 11. November desselben Jahres auf der Insel Barbados, also schon auf der jenseitigen Hemisphäre erlegt wurde, mit­hin den Atlantischen Ozean,durchquerte ! (Ornith. Monatsber. X X , p. 1 3 0 - 1 3 1 ) .

Der biologische Standpunkt führt zur nächsten Frage: was machen unsere Störche!während des europäischen Win­ters, also den pretorianischen Sommer, hindurch in Südafrika, namentlich in Transvaal ?

Wir wussten es aus englischen Berich­ten, dass in Südafrika die der Wirtschaft so schädliche r Heuschreckenplage den afrikanischen Sommer — also unseren Winter — über an verschiedenen Orten aber doch permanent ist, in dem Masse, dass gegeu das Übel, selbst behördliche Massregeln ergriffen werden mussten und dass sieh der weisse Storch, also Ciconia ciconia (L.). als Heuschreckenvertilger, mithin Helfer des Menschen.derart bemerk­bar machte, dass er dort nicht mehr den Namen „the White Stork", sondern den folgenden führt: „the great Locust-Birdii, also: der grosse Heuschreckenvogel.

i

Az a kérdés azonban még- mindig függőben volt: honnan jön a gólya, hogy azután Tránsvaalban the great Locust-Bird lehessen belőle? A gyürüzés kísér­lete teljes választ adott erre: azok a gólyák Európából jöttek, nagyrészt Magyar­országból s addig maradtak ott, míg csak délen a nyár tartott, még pedig újabban, mint becses sáskairtók, a törvény oltal­mába is vétetve. A nélkül, hogy fészkeltek volna, Tránsvaalban maradtak, hogy a délafrikai tél, tehát az esős időnek beáll­tával eltűnjenek, azaz hogy tulajdonkép­peni hazájukat, európai fészkelőhelyüket felkeressék és fajuk fenntartásáról gondos­kodjanak.

A gólyák délafrikai viselkedését W. L . SCLATER, a nemrég elhunyt PHILIP LÚTLEY SCLATER fia. ismertette „On the Migration of Birds in South Africa" 1 czímű tanul­mányában, még a gyürüzés kísérlete előtt. Szerinte a gólyák helyi mozgalma bizonyos táplálék jelenlététől vagy hiányától függ és ebben a sáskák tömegei irányadók. Ugyanezt mondja ALVIN HÁAGNER is „The White Stork in South Africa" 2 cz. érte­kezésében, a melyben más fontos körül­ményt is kiemel, így pld. hogy újab­ban a délafrikai tél idejére is egyre több gólya marad vissza, a mi nagyon jel­lemző és a megtelepülésre emlékeztet; de a fészkelés ott eddig ismeretlen.

A sáskánál mint tápláléknál maradva s ezt a mi égövünkre vonatkoztatva, látszólagos párhuzam mutatkozik a gólya és a pásztormadár Pastor roseus L . — viselkedése közt, avval a kétségtelenül lényeges különbséggel, hogy a gólya, mint rendes vonuló, fészkelőteriiletét évről-évre elhagyja és Délafrikában telel, majd visszatér. Ezzel szemben pedig a pásztor­madár csak a sáskajárás felléptének idején és különböző pontokon jelenik meg, de akkor néha fészkel i s : mihelyt ellen-

1 Journal of the SouthAfrican Ornith. Union. 1.1905. s Aquila XIX. 1912 p. KI. Nagyon fontos idevágó

észleleteket közöl THIENEMANN tanár a rositteni meg­figyelő-állomás adatai között (XI. Jahresbericht. Journ. f. Ornith. 1913 p. 13 és 16.) a gólya és a sáska viszonyáról Afrikában,

Eine Krage blieb aber noch immer offen, sie lautete: woher kommt der weisse Stund), um in'Transvaal the great Lueast-Bird zu werden ? Darüber gab das Ring-experiment vollen Aufsehluss: die Störche kamen aus Kuropa. viele aus Ungarn, blieben in Südafrika solange, als dort der Sommer herrschte, u. zw. in letzter Zeit schon unter dem Schutze des Gesetzes, als geschätzte Heuschreckenvertilger. Sie blieben ohne zu brüten in Transvaal, um mit dem Eintritt des südafrikanischen Win­ters, also der Regenzeit, zu verschwinden, d. h. ihre eigentliche Heimat, ihre Brut-pliitze in Europa und sonst aufzusuchen und der Erhaltung ihrer Art obzuliegen.

Was das Verhalten der Störche in Südafrika anbelangt, darüber berichtet W. L . SCLATER, der Sohn des unlängst verstorbenen PHILIP LUTLEY SCLATEB in seiner Studie „On the Migration of Birds in South Africa", ' noch aus der Periode vordem Ringexperimente, dass die lokale Bewegung der Störche von dem Vor­handenseinoderdemMangel einergewissen Wahrung abhängt und dass die Heu­schrecken-Massen hiebet massgebend sind. Dasselbe sagt auch ALWIN HAAGNER in seiner Abhandlung „The White Stork in South Africa", 2 der aber auch noch an­dere wichtige Momente hervorhebt, so z. B . dass in der letzten Zeit stets mehr und mehr Störche für den südafrikanischen Winter zurückbleiben, was sehr charak­teristisch ist und an Besiedelung erinnert.

Um bei den Heuschrecken als Nahrung zu bleiben und dieses auf unsere Region zu beziehen, ergibt sich eine scheinbare Parallele im Verhalten zwischen weissen Storch und Rosenstar — Pastor roseus L . — mit dem allerdings einschneiden­den Unterschiede, dass der weisse Storch als regelmässiger Zugvogel, Jahr für Jahr seine Brütezone verlässt und in Südafrika, überwintert, dann wiederkehrt, wo hingegen der Rosenstar nur zur /eil

1 Journal of the South African Ornith. Union 1. 1905. 2 Aquila XIX, 1912, p. 16 u. ft'. Hierauf bezügliche

sehr wichtige Daten aus Afrika enthält von Prof. THIENEMANN herausgegebene XI. Jahresbericht der Vogelwarte Unsitten — Journ. fiir Ornith. 1913, p. 13 u. K l , welche (Ins Verhältnis zwischen Storch und Heuschrecke betreuen.

s

ben a sáskák elfogytak, esztendőkre is kimarad. 3

A táplálék mindkét madárra nézve egyaránt döntő; míg a fészkelés csak a gólyánál van mindig az illető égöv területéhez kötve; a pásztormadárnál nincs mindig; ez a körülmény tette a vándorló czigányhoz hasonló életűvé.

Mindkét alakkal szemben állanak azok, a melyeket állandó madaraknak nevezünk, a melyek a táplálék tekintetében a helyi körülményekhez alkalmazkodnak, tehát egészben véve minden évszakot kibírnak.

Már az eddig mondottak is arra utal­nak, hogy az „alakon" és „színezeten" kívül, még a „földrajzi elterjedést" is beleértve, a mint ez pótlékul vagy pedig mint valamely feltételezett vagy elfogadott „alak" kisegítő megokolásaként, tehát mint leíró elem jön tekintetbe tehát hogy ezen s mindezeken kívül nagyfon­tosságú, mélyreható kérdések is vannak, a melyekre a gyűjtés és leírás mai mód­szeré megfelelni nem képes

Való, hogy nem kisebb egyéniség, mint REICHEXOW mondotta ki az V . Nemzet­közi Ornithologiai Kongresszus megnyitó beszédében, mely az ornithologia mai állásának beható tárgyalása: „az ornitho­logia legfőbb ff ladata, hogy minden madár­fajt megismerjen és kimutasson", a mivel azonban nyilván csak a végső czél volt kimondva, nem pedig a kutatás intenzi­tása is, mely utóbbi okvetlenül szükséges, hogy az ellaposodás veszélye kikerülhető legyen. Ezt a veszélyt el kell hárítani, hogy ez a tudományszak ne csak szép, hanem mélyenjáró is legyen. Mert köztünk legyen mondva - manap még nagyon emlékeztet a folyók tavaszi ára-

3 A pásztormadár legutóbbi nagy beözönlése a hortobágyi sáskajárás alkalmából, melyet SCHENK JAKAB ismertetett, azt mutatta, hogy e madár 19(17 ben mintegy 30110 párban, majd 1908-ban is fészkelt és azután eltűnt. Lásd Aquila XIV, p. 253 és XV, p. 321.

einer auftretenden Heuschreckenplage und an verschiedenen Punkten erscheint, dann aber manchmal auch brütet ; sobald aber die Heuschrecken eingehen, für Jahre fortbleibt.3

Gleichmässig entscheidend für beide Vögel ist die Nahrung ; wohingegen das Brüten nur beim Storch immer an den Brutort der Region gebunden ist; beim Rosenstar nicht immer; dieser Umstand macht ihn zum „Zigeunervogel".

Beiden Formen gegenüber stehen jene, welche wir als Standvögel bezeichnen, die hinsichtlich der Nahrung den Ver­hältnissen des Ortes angepasst sind, mit­hin in jeder Jahreszeit im Grossen und Ganzen standhalten.

Schon das bisher Gesagte deutet darauf hin, dass es über die „Form" und „Fär­bung" hinaus, selbst bei Herbeiziehung der „geographischen Verbreitung", wie sie als Beigabe, oder als Auxiliar-Begrün-dung einer vorausgesetzten, oder ange­nommenen Form, also als deskriptives Element in Rechnung gebracht wird

- auch über diese hinaus - dass es also über dieses alles hinaus hochwich­tige, einschneidende Fragen gibt, auf welche die heutige Methode des Sain-melns und der Beschreibung die Antwort schuldig bleibt.

Es ist wahr, dass kein geringerer, als REICHENOW es in seiner Eröffnungsrede des V . Intern. Ornith. Kongresses, die einen eingehenden Bericht über den Stand der Ornithologie bildete, ausgesprochen hat: die Hauptaufgabe der Ornithologie sei es, alle Vogelarten kennen zu lernen und auszuweisen, womit aber allerdings nur das Endziel, nicht aber auch die Intensität ausgesprochen wurde, welch, letztere unbedingt notwendig ist, weil sonst die Gefahr der Verflachung ein­tritt. Dieser Gefahr miisste abgeholfen werden, damit der Wissenszweig neben der Schönheit auch Tiefe erhalte. Denn,

3 Die letzte grosse Invasion des Rosenstares während der Heuschreckenplage auf der Puszta Hor­tobágy, welche von JAKOB SCHENK aufgenommen wurde, ergab, dass der Vogel im Jahre 1907 in der Stärke von ca. 3000 Paaren und auch 1908 brütete und dann verschwand, vide Aquila XIV, p. 253 und XV, p. 321.

dásaira: azthiszszük tengert látunk, pedig csak bokáig érő. 4 Tisztelet a kivételek­nek, melyek voltak, vannak és lesznek.

A megoldás mikéntje majd megjön magától. A madarak időszakos vonulásá­nak megítélésénél nem annyira a vonulás módjában, mint inkább annak okában van a kérdés biológiai magva. A vonuló madár magas fejlettségű szervezete, képzelhető legnagyobbmértékü korlátlansága folytán, melyet az abszolúte szabad kilátás is fokoz, továbbá a nemi és a táplálkozási ösztön hatalmas nyomása folytán, a vonu­lás nem úgy alakul, a mint azt a röghöz kötött ember elképzeli, vagy a mint azt várja és felfogni képes. Mert a tünemény ható oka a kozmikus erők ama munkál­kodásának integráló része, a mely az évszakok egymásutánját teremti, a szerves élet keletkezését és elmúlását intézi s a melynek mindaz alá van vetve, a mit életnek nevezünk.

A madarak vonuló részét érintő bioló­giai behatások egyetemességében nyilván benne van a tájékozódás és irányítás minden feltétele és az indító ok bizonyára a madárvilágnak a természet életébe való behatásában rejlik, a mely zónákra oszló, periodikus és testi sajátságai sokféleségé­nek megfelelően átalakító. Ez a behatás a táplálkozás útján történik, a táplálék fizikai és vegyi átalakításával és szét­bontásával, tehát az anyag körforgalmába való bevezetésével, még pedig két ponton: a fészkelőhelyen és a téli szálláson, a melyeket zónák választanak el, a mint azt a gólyánál és a pásztormadárnál láttuk.

E viszonyok specziális ismerete és fel­ismerése feladata a tudományos madár­tannak. A többi empirikusan szerzett is­meret csupán.

* Azt hiszem, ezt a hasonlatot alkalmaztam mái valahol — de hát: bis repetila piacent — ha jók.

unter uns gesagt, er erinnert heute viel­fach an die Frühjahrsausgüsse der Flüsse: wir glauben ein Meer zu sehen, leider aber ist es nur knöcheltief.4 Ehre den Aus­nahmen, die es gab, gibt und geben wird.

Das Wie? wird sich von selbst er­geben. Bei der Beurteilung des periodi­schen Zuges der Vögel ist weniger die Art des Zuges, als vielmehr das Warum der wirklich biologische Kern der Frage. Bei der hohen Organisation des Zug­vogels, bei der denkbar vollkommensten Freizügigkeit, potenziert durch absolut freien Überblick und unter dem gewal­tigen Drucke des Geschlechts- und Nahrungstriebes, wird sich der Zug nicht so gestalten, wie sich ihn der an die Scholle gekettete Mensch vorstellt, oder wie er ihn erwartet und zu begleiten imstande ist; denn die wirkende Ur­sache der Erscheinung ist ein integrie­render Teil des kosmischen Ganges, welcher das Nacheinander der Jahres­zeiten schafft, das Entstehen und Ver­gehen des organischen Lebens bewirkt und dem dann Alles unterworfen ist, was Leben heisst. In der Universalität der biologischen Einwirkung auf den zügigen Teil der Vogelwelt sind gewiss alle Be­dingungen der Orientierung und Rich­tung enthalten und das Warum? ist gewiss der auf Zonen verteilte periodi­sche, umändernde Eingriff der Vogel­welt, der Verschiedenheit ihrer körper­lichen Eigenschaften entsprechend, in das Leben der Natur. Der Eingriff ge­schieht durch die Ernährung, also durch die Umänderung der Nahrung und Zer­legung derselben in ihre physikalisch­chemischen Bestandteile, mithin Einfüh­rung in den Kreislauf des Stoffes u. zw. auf zwei Punkten: dem Brutorte und dem Winterungsorte, die durch Zonen getrennt sind, wie wir es eben beim Storch und Rosenstar gesehen haben.

Die spezielle.Kenntnis und Erkennt­nis dieser Verhältnisse ist Aufgabe der wissenschaftlichen Ornithologie. Das üb­rige ist empirisch erworbene Kenntnis.

4 Ich glaube, ich habe das Gleichnis schon einmal irgendwo angewendet — aber: bis repetila placent — wenn sie gut sind.

7

Itt most a „madárbiologia" fogalma áll előttünk, a melyet a szokottnál szaba­tosabban kell kifejtenünk.

A tisztára leíró irány a „biológia* czímén, tehát az alak és színezet, továbbá a genus és species külső jellegeinek leírásán és a méretek feltüntetésén kívül megelégszik a földrajzi és ökológiai ele­mekkel, még pedig] mindennek egyszerű regisztrálásával; a legjobb esetben még a rokonalakok közti különbségek és átmenetek járulnak hozzá, lehetőleg szűken

hogy ne mondjuk felületesen adva.

A biológia extensiv módszerének és módjának legkiválóbb mestere kétségen kívül a német KLEINSCHMIDT, a ki ered­ményeit a „Berajah"-ban adja közre. A „Berajah" alczíme „Zoografia infinita"

- a mely inkább „Ornithographia infi­nita" lehetne — bizonyára azt jelzi, hogy a „forma" variabilitása vagy módosulása korlátlan, hogy azonban mégis minden, a mi valamiképpen rögzíthető, az számba­veendő és megnevezendő. E mellett ter­mészetesen REICHENOW végczélja sem mellőzhető.

Mert hiszen a valóságban nincs két hajszálnyira egyenlő egyén és hozzátéve kimondhatjuk, hogy megállás sincsen; hogy tehát a forma változatlansága soha sem kövétkezhetik be, mert a tovafejlő-désnek indult forma épp ezáltal válik változékonynyá, valamint a kiélt, pusztu­lásra hajló formát is ez az ok teszi változékonynyá; úgy a felszálló, mint a lehajló vonalon egyaránt a változékony­ság az élet, a megállás a halál.

S most folytassuk még a szemlélődést.

Az extenzív irány megfogható ered­ménye a csaknem hihetetlenségig megnö­vekedett gyűjteményekben van, a melyek hekatombái minden formának és válto­zatnak nem testekből, a melyek még mindig anyaga lehetnének a magasabb biológiának, hanem kitömött bőrökből állva, a melyekben a madártest kemény részei­nek csak töredékei találhatók. Az óriási

Wir finden uns hier dem Begriff der „Biologie der Vögel" gegenüber, der schärfer als gewöhnlich präzisiert wer­den muss.

Die rein deskriptive Richtung begnügt sich unter dem Titel „Biologie", ausser der Beschreibung nach Form und Fär­bung, dann des generischen und spe­ziellen äusseren Charakters, der Masse mit dem geographischen und ausserdem ökologischen Element u. zw. Alles ein­fach registrierend; dazu kommen noch, wenn es hoch hergeht, die Unterschiede von den verwandten Formen und die Übergänge; alles möglichst knapp — um nicht oberflächlich zu sagen.

Der ausgesprochendste illustre Meister der extensiven Methode und Art von Biologie ist unstreitig der deutsche KLEIN­SCHMIDT, der seine Resultate im „Berajah" niederlegt. Der Subtitel des „Berajah" ist „Zoographia infinita" — soll eigent­lich heissen „Ornithographia infinita" —, womit wohl angedeutet werden soll, dass die Variabilität oder Modifikation der „Form" unbegrenzt ist, dass aber alles irgendwie fassbares in Rechnung gezo­gen und benannt werden soll oder muss. REICHENOWS Endziel ist dabei freilich nicht abzusehen.

Denn in Wahrheit gibt es ja keine zwei blitzgleichen Individuen und man kann füglich aussprechen, dass es keinen Stillstand gibt, also die Unveränderlich-keit der Form nie eintritt, die in Fort­entwicklung begriffene gerade hiedurch mutabel ist, die ausgelebte, in Verfall neigende Form gerade hiedurch mutabel wird, die Wandelbarkeit, sei es in auf­steigender oder absteigender Linie, be­deutet — Leben, der Stillstand ist: Tod.

Nun will ich die Betrachtung noch fortsetzen.

Das greifbare Resultat der extensiven Richtung ist das beinahe unglaubliche Anwachsen der Sammlungen, welche von jeder Form und jeder Moditikation Heka­tomben umfassen - - nicht von Leibern. die ja der höheren Biologie noch immer Stoff bieten könnten, sondern von aus­gestopften Bälgen, wo kaum noch Bruch­teile des harten Teiles des Vogelkörpers

s

tömeg czíme „összehasonlító anyag" értve a külsői! Hol van még a madártest belsejének gpeczjálisabb ismerete és hol a csontváza ? Hol van mind az, a mi a repülés problémájához tartozik!?

Legkevésbbé sem szándékom elítélni ezt az irányt, a meddig ezt oly valóban hivatottak, mint KLEINSCHMIDT — ha mind­járt negativ eredménynyel is — művelik: valami haszna mindig lesz belőle a tudo­mánynak.

A mivel azonban nem tudok megbarát­kozni, az a merev empirizmus és a laikus­ság, a mely „passzióból" készít gyűjte­ményeket, a nélkül, hogy a tudománynak hasznára volna; esak arra szolgálva, hogy élénk kereskedést tápláljon és cserélgetést tartson fenn.

A madárvilág megfogyása sokszorosan érezhető és kétségtelen, hogy ebben a gyűjtemények extenzív iránya sem egészen ártatlan.

A magasabb biológia az életet tanul­mányozza: különösen a formák és az egyedek tevékeny együtthatását, a ter­mészetbe való behatást és annak követ­kezményeit, a mint azt fentebb, egészen az an>ag fizikai és vegyi rendeződéséig menve, legalább is jeleztem.

Ebbe nemcsak a vonulás és annak módjai, hanem a madárvilág állandó élet­körében való mozgalma, a különböző formák egymásba kapcsolódása és ennek behatása is beleértendő. \i téren mond­hatni még minden csupa tennivaló.

A tetőponton kétségtelenül a szó leg­modernebb értelmében vett biológia áll, a mely az élet legvégső feltételeibe ipar­kodik behatolni a mikroszkóppal, annak egész technikájával és a mi még mind­ebhez hozzátartozik, a mely tehát a leg­finomabb faji és nemi különbségeket, következésképpen az ember által kigondolt rendszer legvégső kritériumait is megadja — természetesen majd csak egykoron.

* *

A midőn húsz évvel ezelőtt a magyar madártani intézet tervezetét elgondoltam, a második Nemzetközi ()rnithologiai Kon­gresszus eredményeinek hatása alatt tel-

vorhanden sind. Die riesige Masse führt den Titel „Vergleichs-Material" das Äusserliche! Wo bleibt dann noch die speziellre Kenntnis des Inneren des Leibes und wo das SkeUt!? Wo alles das, was zum Flugprobleme gehör t? !

Ich bin weit davon entfernt die Rich­tung zu verurteilen, wenn sie von wirklich Berufenen wie es KLEINSCHMIED ist selbst auf negatives Resultat hin — kul­tiviert wird: es ergibt sich für die Wissenschaft stets ein Etwas.

Womit ich mich aber nicht befreunden kann, das ist der krasse Empirismus und das Laientum, welche aus „Passion" Sammlungen anlegen, ohne der Wissen­schaft zu dienen; bloss dazu gut, um einen lebhaften Handel zu nähren und Tausch zu treiben.

Die Verarmung an Vögeln wird viel­fach fühlbar und es ist unbestreitbar, dass die extensive Richtung der Samm­lungen dabei nicht ganz unschuldig ist.

Die höhere Biologie ist das Studium des Lebens, besonders auch das tätige Zusammenwirken der Formen und der Individuen, das Einwirken auf die Natur und seine Folgen, wie ich es oben, bis zur phykalisch-chemischen Einordnung des Stoffes wenigstens angedeutet habe.

Dabei ist nicht nur der Zug und seine Arten, sondern auch die Bewegung der Vogelwelt innerhalb ihres ständigen Le­benskreises, das Ineinandergreifen ver­schiedener Formen und die Einwirkung ge­meint. Hier ist so ziemlich noch alles zu tun.

Den Gipfel bildet unstreitig die Biologie im modernsten Sinne des Wortes, welche bis zu den allerletzten Bedingungen des Lebens mit dem Mikroskop, seiner ganzen Technik und was noch dazu gehört einzu­dringen trachtet, welche also befähigt ist die feinsten artlichen oder generischen Unterschiede, mithin die letzten Kriterien des Wertes des vom Menschen ersonnenen Systems zu liefern freilich einstens.

* *

Als ich vor zwanzig Jahren den Plan einer ungarischen ornithologischen Anstalt erwog, war ich, vom Erfolge des zweiten Internationalen Ornithologischen Kongres-

jességgel azt véltem, hogy a példának bizonyára meg lesz az a hatása, hogy — legalább is Európa tudományban leg­haladottabb részében — a madárvonulás­nak állandó, szimultán megfigyelő háló­zata fog létesülni; ha nem is a probléma végleges megoldására, de legalább is megvilágítására és mélyebb bepillantás lehetővé tételére, még pedig a további haladás alapjaképpen. Már a vonulásnak a meteorológiai tünetekkel való közvetlen összefüggése is mindkettő módszerének egyenlőségét követeli a kutatásban.

E reményemben azonban csalatkoztam; a hatalmasok egyike sem ragadta meg az inicziatívát. Megmaradt a régi partiku­láris mód, a melyet egy ízben már a török basibozukok támadási módjával hasonlítottam egybe, a midőn minden ember a saját belátása szerint vág belé és végül megfutamodik.

Még csak a történeti rész és annak folyománya sem láttatott el kellőképpen : nem gyűjtötték és dolgozták fel az elődök-adatait sem, hanem mindig elölről kezdték és kezdik, mindenki új módszert talált és talál ki a maga számára és ha e munkát tárgyilagosan és szigorúan nézzük, nem emelkedik a nívója a lokális kuta­tásé fölé, a melynek adatait azután nyújtják és lapítják, újra csak feltevé­sekre vezetve.

Mi sem tanulságosabb, mint az angol példa, EAGLE-CLARKE a világítótornyokon és szigeteken végzett kutatásaival való­sággal sakkban tartotta Angolországban az ornitkophaenologiai törekvéseket; min­denki a vonulás problémájának teljes felderítését várta tőle s midőn végre két­kötetes müve megjelent, kiderült, hogy a tünet teljességét illetőleg kénytelen volt PALMÉNre és MiDDENDORí'Fra visszatérni, a mivel vizsgálatát lokális jellegűvé bélye­gezte/'

5 EAGLE-CLARKE WILLIAM etc. „Stndies in Bird Migration etc. etc. Vol. I et II, London 1912. Beható reczenczióját lásd „Aquila" XIX. 1912 p. 1—15. E Cl. vizsgálatait mindig is lokális jelleglieknek tartottam s nem vártam tőlük megoldásukat.

Aquila XX.

ses erregt,ganz von der Ansicht beherrscht, das Beispiel werde es gewiss zur Folge haben, dass — wenigstens für den wis­senschaftlich fortgeschrittentsten Tei l Europas — ein ständiges, simultan be­obachtendes Netz für den Zug der Vögel entstellen wird; nicht um das Problem endgiltig zu lösen, gewiss aber um es zu beleuchten und eine tiefere Einsicht zu ermöglichen u. zw. als Basis zum weiteren Fortschritte. Schon der unmittel­bare Zusammenhang des Zuges mit den meteorologischen Erscheinungen bedingte für die Forschuug die Gleichheit der Methode beider.

In dieser Hoffnung halte ich mich aber getäuscht; keiner der Gewaltigen ergriff die Initiative. Es verblieb die alte pafti-kularistische Art, welche ich schon ein­mal mit der Angriffsweise der türkischen Baschi-Bozuk verglichen habe, wo jeder Mann nach eigenem Gutdünken „drein-haut" und am Ende—die Flucht ergreift.

Nicht einmal dem geschichtlichen Teil und seinen Konsequenzen wurde geniige getan: man sammelte und bearbeitete nicht die Daten der Vorgänger, sondern es wurde und wird stets vom Neuen begonnen, jeder ersann und ersinnt sich eine neue Methode, und wenn man die Sache objektiv und strenge nimmt, so erhebt sich das Niveau nicht über die Lokalfoischung, deren Daten dann ge­dehnt und breitgeschlagen werden, um wieder nur zu Vermutungen zu führen.

Nichts ist lehrreicher, als das eng­lische Beispiel. EAGLE-CLARKE hielt in England die ornithophänologischen Be­strebungen mit seinen Leuchtturm- und Inselforschungen förmlich im Schach, man erwartete die vollkommene Klärung des Zugsproblemes, und als endlich sein zweibändiges Werk erschien, stellte es sich heraus, dass er hinsichtlich der To­talität der Erscheinung gezwungen war auf PALMEN und MIDDEXDORFF zurückzu­gehen, womit er seiner Forschung den Lokalstenipel aufdrückte."'

5 EAGI.E-CLARKE WILLIAM etc. „Studies in Bird Migration etc. etc. Vol. I et II, London 1912. Siehe die eingehende Rezension in „Aquila'' XIX. 1912, pag. 1—15. Ich betrachtete E . C.'s Forschung stets als locale und erwartete keine Lösungen.

10

A buzgó WlTHERBY azonban időközben hozzálátott a gyürüzés kísérletének alkal­mazásához, a melynél kiváltképpen a füsti fecskét kultiválta. A fecskegyüríik egyikét meg is kapta nemsokára Natalból, Délafrikából.6 Ez az aluminiumgyíirü villámként világított bele a vonulás kér­désébe: tehát miként a gólya, úgy a fecske is Délafrikában telel, a mi annyit jelent, hogy WlTHERBY egyetlen pozitív adata többet ér a vonulás egész kérdésé­nek felderítésében, mint EAGLE-CLAKKK lokális adathalmaza együttvéve.

A m. kir. Ornithologiai Központ jövő­beli iránya most már szabatosan kijelöl­hető: feladata a madártan mélyítése, még pedig elsősorban az igazi biológiai disz-cziplinák művelése által a mihez még a madárvédelem és vele összefüggően a táplálék tana is tartozik. Ide tartozik a madárvonulás tanulmányozása is, a gyürüzés kísérletének, valamint annak a meteorológiai tünetekkel való össze­függésének kifejtése és a szaporulat eloszlása.

Anyagi erőihez mérten, szerény mik­roszkópiai osztályt is kapott az intézet, továbbá osteologiai gyűjteményt is léte­sített, melynek törzse a Bükkhegység barlangjainak ásatag madármaradványai-ból került k i . A fejlesztés lassan halad, mert alkalmas erőket is kell keresni és képezni. Az intézet feladata egészen specziális.

Ezzel be van vezetve az „Aquila" X X - i k kötete.

Budapest, 1913. október hó.

HERMÁN OTTÓ.

f' „British Biräe' Vol. VI, Nr. !), February 1913, p. 277, 278 és „The Journal of the South African Ornitho-logists Union" Vol. Iv, Nr. 1, p. 66-68, 1913. A füsti fecske kiváló repülési képességét tekintve, én nem osztom WnniiRisY tiszteletreméltó kétségeit s azt tar­tom, hogy W.L. Soi.ATKii „english S\vallow"-ja minilig angol Hirundo rustica volt s az aluininiiiingyfíríí csupán szabatosító volt.

Der eifrige WlTHERBY ergriff aber mittlerweile die Anwendung des Ring­experimentes, wobei er besonders die Rauchschwalbe kultivierte. E r erhielt bald einen der Schwalbenringe aus Natal in Südafrika zugesendet.6 Wie ein Blitz beleuchtete dieser Aluminiumring das Zugsproblem : also ebenso wie der weisse Storch, iibei wintert auch die Schwalbe in Südafrika, was soviel bedeutet, dass WlTHERBYS einziges positives Datum für die Klärung des gesamten Zugsproble-mes mehr wert ist. als EAGLE-CLARKES lokale Datenmassen zusammengenommen.

Die zukünftige Richtung der kön. Ungarischen Ornithologischen Zentrale ist nun klar vorgeschrieben: sie hat die Aufgabe, die Vogelkunde zu vertiefen Ii. zw. vornehmlich durch Kultivierung der wahren biologischen Disziplinen, wohin selbst der Vogelschutz — und damit im Zusammenhange die Nahrungskunde — gehört. Hiezu gehört auch das Studium des Vogelzuges, die Entwickelung des Ringexperimentes, des1 Zusammenhanges mit den meteorologischen Erscheinungen und die Verteilung des Nachwuchses.

Nach Massgabe ihrer Mittel erhielt die Anstalt eine bescheidene mikroskopische Abteilung und legt nun auch eine osteolo-gische Sammlung an, deren Grundstock die Vogelfossilien aus den Höhlen des Bückgebirges bilden. Die Entwickelung schreitet langsam vorwärts, denn es gilt auch geeignete Kräfte zu finden und zu schulen. Die Aufgabe der Anstalt ist eine ganz spezielle.

Hiemit ist der X X . Band der „Aquila" eröffnet.

Budapest, im Oktober 1913.

OTTO HERMAN.

6 In „British Birds- Vol. VI, Nr. 9, February 1913, p. 277, 278 und „The Journal of the South African Ornithologish Union" Vol. IX, Nr. 1, p. 66—68, 1913. Ich teile nicht WITIIKRBVS sonst sehr ehrenwerte Be­denken und halte dafür, dass W. L . SCLATERS „en­glish Swallow* stets die englische Hirundo rustica war, welchen Umstand der Aluminiumring nun zur Gewissheit erhob.