„Élvezettel tartja be a tündérmese já-tékszabályait, és még nagyobb élve-zettel szegi meg ezeket.”

(Komáromi Gabriella)

Író, költő. Előbb a jogi egyetemre jelentkezett, majd a bölcsészkarra, de tanulmányait nem fejezte be. Ekkoriban jelentek meg első versei; írásaiból, irodalmi segédmunkákból élt. Volt a Magyar Televízió munkatársa, a Móra Könyvkiadó főszerkesztője, egyik ala-pító szerkesztője a Kincskereső irodalmi gyereklapnak. Jelenleg szabadfoglalkozású író.A hatvanas évek közepén fordult a gyermekirodalom felé, s ettől kezdve sorozato-san jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi: eddig közel száz kö-tet itthon és külföldön. Ő teremtette meg Mirr-Murr, Pom-pom, és Süsü, a sárkány alakját. Ezeket a figurákat a gyerekek főként rajz- és bábfilmekből ismerhetik, több ifjúsági regényéből pedig sikeres tévéfilm készült. 1975-ben a hollywoodi X. televí-ziós fesztiválon a Keménykalap és krumpliorr című játékfilm megkapta a fesztivál nagydíját és Az Év Legjobb Gyermekfilmje címet is.

„Sokszor elmondtam már, ha arról faggattak, hogyan is kezdtem a gyere-keknek írni, hogy régen, még ifjú köl-tő koromban fülön csípett Kormos István, és dörmögő hangján megkér-dezte: miért nem írsz meséket? Vala-mi olyasmit dünnyögtem, hogy nem értek hozzá, meg hogy még sose pró-báltam… Akkor éppen itt az ideje, hogy megpróbáld! – mondta szigo-rúan Kormos, s rögtön ott helyben, valamelyik kávéházban vagy talán az utcán, megrendelt tőlem egy me-sekönyvet. […] Mi, fiatal költők ak-kor lógtunk a világban, itt-ott lehul-lajtott pénzen éltünk; én akkor éppen rémes verseket fordítottam rémes an-tológiákba. Kormosból nem hiányzott a taktikai érzék sem, hozzátette még, hogy a mesékért sokkal jobban fizet-nek; s nem hiányzott az ügyszeretet sem, oktatóan felemelte az ujját, s azt mondta: Írjatok, különben nem tud-juk kiszorítani a dilettánsokat!

Hát így kezdődött. Sokkal jobban szerettem annál Kormost, semhogy ellentmondjak, hónapokig izzadtam, próbálkoztam, eltéptem a kéziratot, majd újra kezdtem, s végre megszüle-tett egy mesefüzér egy posztócsacsiról és barátjáról, a hencegő kandúrról, akit Mirr-Murrnak hívtak. A könyv meg is jelent, ámulva forgattam s be-lepirultam a dicsőségbe.”

KÖNYVEK

A téli tücsök meséi, ill. Cakó Ferenc, Korona, 2000, 2001, 2002. (első kiadás: ill. Heinzelmann Emma, Móra, 1974.)Süsüke újabb kalandjai, ill. Foky Ottó, Gesta, 2000.Süsüke, a sárkánygyerek, ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2000. (első kiadás: Gesta, 1998.)Csukás István nagy meséskönyve, ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2001.Sün Balázs – gyerekversek, ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2001, 2004. (első kiadás: ill. Dargay Attila, Polygon, 1990.)Süsü, a sárkány, ill. Foky Ottó, Gesta, 2001; ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2003. (első kiadás: a bábokat Lévai Sándor tervezte, RTV-Minerva, 1980.)Tükörbohócok, ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2002.A házőrző macska, ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2002.A versíró kutya, ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2003.Nyár a szigeten, ill. Cakó Ferenc, Könyvmolyképző, 2004, 2005, 2007, 2008. (első kiadás: Móra, 1975.)Töf-Töf elefánt, ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2004.Pom Pom meséi, ill. Sajdik Ferenc, Gesta, 2004, 2007. (első kiadás: Móra, 1979.)Keménykalap és krumpliorr, ill. Hegedüs István, Könyvmoly- képző, 2004, 2006, 2007, 2008. (első kiadás: Móra, 1973.)Pom Pom újabb meséi, ill. Sajdik Ferenc, Gesta, 2005, 2007.Mirr-Murr, Oriza-Triznyák és a többiek, ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2005. (első kiadás: ill. Heinzelmann Emma, Móra, 1969.)Vakáció a halott utcában, ill. Miklósovits László, Könyvmoly-

Pompom erzählt, ill. Sajdik Ferenc, ford. Prinz Clemes, Schenk Verlag, 2007.

IDEGEN NYELVEN MEGJELENT KÖNYVEK

József Attila-díj, 1977, 1987.Andersen-díj, 1985.Az Év Könyve jutalom, 1987.Kossuth-díj, 1999.

DÍJAK

KRITIKA

Csukás István (Kisújszállás, 1936. – )C

SUK

ÁS

IST

VÁN Pom Pom meséi, Mirr-Murr kalandjai,

előadja: Rudolf Péter, Kossuth – Mojzer, 2003.Pom Pom újabb meséi, előadja: Pogány Judit, Kossuth – Mojzer, 2008.

HANGOSKÖNYV

„Azt csak az egészen tökkelütött dilettán-

sok hiszik, hogy mesét írni könnyű! Hogy

az semmiség, hogy azt bárki elkövetheti,

elég bal kézzel rittyenteni valamit.”

képző, 2005, 2008, 2009. (első kiadás: Móra, 1976.)Csicsóka és a moszkitók, Könyvmolyképző, 2006. (első kiadás: ill. Sajdik Ferenc, Móra,1982.)Ló az iskolában – két kisregény, ill. Mayer Gyula, Könyvmolyképző, 2007, 2008.Vidám állatkert, ill. Javorniczky Nóra, Farkas Bea, Totem, 2007. (első kiadás: ill. Szántó Piroska, Móra, 1971.)Gombóc Artúr locsolkodik, ill. Sajdik Ferenc, Totem Plusz, 2007.A húsvéti tintanyúl, ill. Sajdik Ferenc, Totem Plusz, 2007.De szép az erdő, ill. Javorniczky Nóra, Farkas Bea, Totem, 2007.Aszpirin és Lucifer, ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2007.Pom Pom Afrikában, ill. Sajdik Ferenc, Totem, 2008.Pom Pom uzsonnája, ill. Sajdik Ferenc, Totem, 2008.Pom Pom karácsonya, ill. Sajdik Ferenc, Totem Plusz, 2008.Pom Pom ajándéka, ill. Sajdik Ferenc, Totem Plusz, 2008.Országjáró, ill. Javorniczky Nóra, Farkas Bea, Totem Plusz, 2008.Budapesti séta, ill. Javorniczky Nóra, Farkas Bea, Totem Plusz, 2008.A nagy hohohorgász mint Mikulás, ill. Sajdik Ferenc, Totem Plusz, 2008.A nagy hohohorgász karácsonya, ill. Sajdik Ferenc, Totem Plusz, 2008.Ágacska, ill. Füzesi Zsuzsa, Gesta, 2008. (első kiadás: Móra, 1987.)A nagy ho-ho-ho-horgász kórházban, ill. Sajdik Ferenc, Könyvmolyképző, 2009.

A királyi vártól messze-messze, az or-szágút szélén ballagott a kóbor király-fi . Csak úgy céltalanul mendegélt, hiszen azért volt kóbor királyfi , ide nézett, oda nézett, majd letért egy gyalogösvényre.

Közben vidáman énekelt, mert hiszen vidám szívű kóbor királyfi volt. [...]

Hát ahogy lépegetett, egyszer csak megbotlott valamiben! És ahogy megbot-lott, rögtön sírásfélét hallott, hüppögést, meg szipákolást. Megnézte, hogy miben botlott meg, majd így szólt:

– Ejnye, ez meg mi a csuda? Jól van, jól! Véletlenül rúgtam beléd s nem akarattal! Megbotlottam! Te sírsz? Ne sírj már!

A valami, amiben a kóbor királyfi meg-botlott, nem válaszolt.

Hanem egy nagy szikla mögül bömbö-lés hallatszott:

– Én sírok! Bruhahaha! Hüp, hüp!A királyfi megkerülte a sziklát, s rögtön

vissza is ugrott.– Hé, hé! Te ott! Maradj csak ott!Ugyanis Süsü csücsült a szikla mögött

és bömbölt, a valami pedig, amiben a ki-rályfi megbotlott, a farka volt!

De Süsü csak bömbölt tovább. [...]– Hé, pajtás, miért sírsz?Süsü hüppögve nézett a királyfi ra.– Mert olyan csúnya vagyok! Meg

hosszú a fogam is!A királyfi nem értette.– Persze! Hiszen sárkány vagy! – mondta.Erre Süsü újra szipogott, meg hüppögött.– Bruhahaha! Hüpp, hüpp! Hát éppen

ez az!A királyfi egy szót sem értett az egész-

ből, habár sajnálta a síró-rívó sárkányt, egy kicsit már idegesítette is a bömbölés. Így szólt hát:

– Hagyd már abba a sírást, meg a szi-pogást, mert megszakad a szívem, ha so-káig hallgatlak!

Süsü bólogatott, s egy pillanatra abba-hagyta a sírást, de csak azért, hogy tovább panaszkodjék.

– Meg a múltkor is azt mondta valaki, hogy olyan magas vagyok, hogy ülve nyal-hatnám a holdvilágot!

A királyfi elmosolyodott, s már egy cseppet sem félt, mivel látta, hogy igen-igen szelíd és jámbor sárkány ez, hiába ak-kora, mint egy templomtorony!

– Ne is törődj vele! Biztos irigységből mondta! S hagyd már abba a kesergést!

De Süsü tovább folytatta a panaszko-dást, meg a szipogást is, hiszen végre vala-kinek kiönthette a szívét!

– De én olyan szerencsétlen vagyok! Itt van például a fejem!

A királyfi kíváncsian kérdezte:– Mi van a fejeddel?Süsü megtapogatta bánatosan a fejét, s

így válaszolt:– Nekem például már csak egy fejem

van! Az apámnak három van! A nagy-apámnak hét volt, a dédapámnak tizen-kettő, az ükapámnak huszonnégy! Lehet, hogy az a baj, hogy kevés fejem van?

A királyfi majdnem elkacagta magát, de visszafogta a nevethetnékjét, nem akarta megbántani ezt a sírós képű sárkányt!

– Az nem lehet baj! Nekem is csak egy fejem van, és mégse bőgök!

De Süsüt nem lehetett ilyen könnyen megvigasztalni!

– De engem kitagadott az a háromfe-jű apám!

– Miért tagadott ki? – kérdezte a királyfi .– Mert meggyógyítottam az ellenségét!

Ahelyett, hogy miszlikbe aprítottam volna! Mert én mindent elrontok! Mert én olyan süsü vagyok! Úgy is hívnak, hogy Süsü! Az előbb is egy lepkét akartam megfogni, és az sem sikerült! És tőlem mindenki fél!

Süsü a királyfi ra nézett, mert eszébe ju-tott valami.

– Te nem félsz tőlem?A királyfi elgondolkozva nézett Süsüre,

majd megmondta az igazat.– Hát az az igazság hogy először én is

féltem tőled!– És most már nem félsz? – kíváncsis-

kodott tovább Süsü.– Már nem! – mondta a királyfi .– Miért? Ki vagy te? – kérdezősködött

Süsü, és végre abbahagyta a bőgést, meg a szipogást.

– Kóbor királyfi vagyok!– Kóbor királyfi ? Téged is kitagadott az

apád?– Nem – mondta a királyfi . – Én ön-

ként indultam el kóborolni! Ugyanis én az Útilapu Birodalom királyának a huszon-hatodik fi a vagyok! És egy kicsit sokan voltunk otthon! Ezért hát vándorolok er-dőn-mezőn, és segítek a rászorulókon.

Süsü hegyezte a fülét, töprengett, majd megkérdezte:

– Rajtam is segítesz?A királyfi fi gyelmesen megnézte Süsüt,

s úgy vélte, hogy segítségre szorul, akár-milyen irdatlan nagy is máskülönben!

– Rajtad is!

Süsü, a sárkány(részlet)

Süsü találkozik a kóbor királyfi val

„A jó író gyűjtöget: kicsit veszek a kutyámból

is, kicsit a rigóból, ami az ablakom alatt fütyül.”

4140